Hervay Gizella: Gyalogmadár

vérzik a térkép vonaglanak az eltérített vonatok
vérzik a fényképed a polcon - bealkonyodok
kiterített testek az utcán teherautóban kiskatonák
kaszárnyába viszik kenyerünk - nincs tovább
lecsupaszított kézzel lenyúzott lélekkel kiállok
a keresztútra még egy utolsót kiáltok
meghallod-e még tolat a szerelem vakvágányon
hörög a telefon berekedt tüdőnk térképe vaságyon
koponyánk térképe leltárban számozva iktatva rendben
marad a leltári szám arról hogy hazára leltem
szilvásgombócot főznek az égen - szilvamag
zuhog jégeső - élünk még ez marad
lángol a törölköző bennégnek a varrottas pávák
moshatunk hazai mosóteknő vár ránk
árva a fejőszék fáznak a bethlehemi barmok
fázik a föld a holtaktól indulás kórházba bal-jobb
gyönyörűt akartunk párosan járni hazai hóban
beleőszültünk ősz lett a Hargitán már hó van
árva gyalogmadár szemelget szemetelget
gyalog indulok érted ha olvasod még e verset

the map bleeds hijacked trains contort and writhe
your photo on the shelf bleeds — I fade into twilight
infantry trucks through streets bodies laid out in lines
bringing our bread back to the barracks — end of times
I stand with hands worn raw soul stripped bare
at the crossroads and sound a final blare
do you hear it still love in reverse on a blind track
phone lines crackle lungs hoarse mapped on an iron rack
map of our skulls neatly inventoried deemed sound
an inventory tag reminder of the home I found
plum dumplings boiled in the sky — plum seed
an icy deluge — and yet we live on indeed
towel burns embroidered peacocks engulfed in flames
laundry piling up our homely washbasin awaits
lone milking stool beasts of Bethlehem frigid plight
ground cold from corpses march to the ward left-right
we could have danced up wonders in familiar snows
we fell into autumn’s greys Harghita in winter’s throes
lone pedestrian bird foraging littering as it roams
I set out for you on foot if yet you read these poems