Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Hervay Gizella: Portone, sole, donne (Kapu, nap, asszonyok Olasz nyelven)

Hervay Gizella portréja

Kapu, nap, asszonyok (Magyar)

A festő egymásra festette képeit, mert nem volt pénze vászonra. Láttam, ahogy képre képet festett, s az utolsó képen, a láthatón átvilágított az első, a második, a harmadik... S az utolsó kép, a látható is ilyen volt már: a napfénybe bugyolált asszony méhén átsugárzott a virág. A narancsszínű és piros napok átütöttek a vásznon, és véglegesen körülzárták az asszonyok arcát. A fehér kendők is napokká váltak s a feketék is. A kapuk mozdulatlanul lebegtek, mint az emlékek. És a napbazárt arcú asszonyok keze egymásraejtve, egymáson átnyúlva, egymásbatűnve egy leheletnyi végtelenbe veszett. 



FeltöltőCZIRE Szabolcs
KiadóKriterion Könyvkiadó Kolozsvár
Az idézet forrásaAz idő körei
Könyvoldal (tól–ig)491
Megjelenés ideje

Portone, sole, donne (Olasz)

Il pittore dipinse i suoi quadri, uno sopra l’altro, perché
non aveva soldi per la tela. Lo vidi, mentre dipingeva
quadro sopra quadro, sull’ultimo quadro traspariva
visibilmente il primo, il secondo, il terzo… e l’ultimo quadro
visibile era ormai così: attraverso il grembo, della donna
avvolta dalla luce del sole, s’irradiava il fiore.
I soli, color arancio e rosso, trasparivano attraverso il
telo, e racchiudevano irreversibilmente il volto delle donne.
Anche i fazzoletti bianchi son diventati soli, come pure
i neri. I portoni libravano immobili, come i ricordi.
E le mani delle donne dal viso soleggiato, una sopra
l’altra, incrociate tra di loro, svanite una nell’altra, si
sono sperdute nella distanza infinita.     



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap