Nosztalgia (Magyar)
Egy nap hazamegyünk fapados vonaton,
nem viszünk mást, csak a régi szavakat,
majd rajzolunk az ablakra és énekelünk
és visszaköszön mindenki, aki leszáll;
egy nap hazamegyünk, senki sem néz ránk,
csak tudják: ott vagyunk,
nem kell szégyellnem a kezem,
hogy kifordítva ölembe hull;
egy nap hazamegyünk,
hazavisz mindenkit a fájdalom,
szemek alatt a karikák szembeköszönnek,
torkunkban az ismerős víz íze;
egy nap hazamegyünk, két maroknyi szóval,
és egy krumpliföldön előrebukunk.
|
Nostalgia (Angol)
One day we'll go home on a wood-bench train,
take nothing, but the old words,
then write on the windows and sing
and all return our goodbyes as they get off;
one day we'll go home, no one looks at us,
but they know: we’re there,
I don't have to be ashamed of my hands
falling palm upwards into my lap;
one day we'll go home,
pain takes us all home,
rings around the eyes greet eye to eye,
the taste of water we know in our throats;
one day we'll go home with words, two handfuls,
and pitch forward in a potato-patch.
|