Hervay Gizella: Utolsó levél Szilágyi Domokosnak (II)

elárvult utolsó poharad üveged
leltárba veszik csigolyádat
késpengeélű mosolyodon
bakanccsal járnak körömcipőben
magukra húzzák ingedet
meglékelik a koponyádat
kifosztják koporsó-szavaid
ítéletedben dáridóznak
halálod kilóra mérik
lázadásod lábnyomában
magántócsával beérik
 
szabadság elárult szegénylegénye
halálodban is hontalan
el ne költözz a temetőből
kilakoltatnak koponyádból
selyemnyakkendős döglegyek

rimasto orfano il tuo ultimo bicchiere la bottiglia
fanno l’inventario della tua vertebra
sul tuo sorriso come lama di coltello tagliente
camminano con i scarponi con le scarpe a tacco alto
s’infilano la tua camicia
fanno un foro nel tuo cranio
depredano le tue bare – parole
sbanchettano nella tua condanna
la tua morte è in chili misurata
nell’impronta di piede della tua ribellione
s’accontentano della pozzanghera personale
 
brigante della libertà tradito
senza patria anche nella tua morte
non traslocare dal cimitero
mosche verdi dalla cravatta di seta
ti sfrattano dal tuo cranio