Hervay Gizella: Vers a törvényekről

Én sokáig csak azért írtam,
hogy helyem legyen a rendben,
s fölöslegessé ne váljak valahogy,
mint petróleumlámpa kormos üvege,
mely szekrény tetején hányódik - villanyfényben.
Később értettem csak meg,
hogy nem kell igyekeznem,
nincs oly kicsi élet, mely igazolásra szorul,
s ha szólni tudok, hát erről szóljak, erről,
hogy hatalmat s alázatot ad az élet,
mely önnön súlyától terhes, s új életeket teremt,
s a halál is csak a születésért van
ezen a földön.
Önnön törvénye szerint
kering
a nedv a fűben, fában.

A virág nem vétkezik;
elnyeli az odatévedt bogarat,
ha nyelnie kell.
A természet nem büntet,
föl sem emel,
csak munkáját végzi,
végzi, amit végeznie kell.
Eltipor, ha megzavarod.
De ha hagyod
a folyót folyni,
amerre folynia kell,
hátára vesz és visz
közönyösen.
Mindez egyszerű:
a törvényeket
ismerni kell.

(1958)