Ignotus : Tavaszi bor

Gyenge rügyek, halványzöld levelek,
Sorsomba negyvenedszer visszatérők,
Uj tavaszok, elvonuló telek,
Lemondva múlók, követelve kérők,
Kékségek, miknek hűse is meleg,
És meghalások, szürkeségbe térők -
Mit tudom én, mi az, ami ragyog,
Mit tudom én, ki az, aki vagyok!

Részeg vagyok, mondjátok. Az lehet,
Gondolom is a bort, ami megejtett,
Torkomba érzek gyülni könyeket,
Miket a húnyt szem gőgje visszarejtett;
Őrületet, mely az agyban rekedt,
Csókot, amely csattanni elfelejtett
És életet, életet, életet,
Amelyet aki élt, nem élhetett.

Ó szép tavasz, ó gyönyörű világ,
Ó paradicsom annak, aki birja,
Asszonymosoly és almafavirág,
Vizek esése, illanatok írja,
Ó vágy, mi fülleszt, ó kín, ami rág,
Lételek ágya, rothadások sírja -
Éjfeli csöndek, hajnali zenék:
Feleljetek nekem: vagyok-e még?

Vagyok-e még és voltam-e vajon,
S nem csak a magam álma-é, hogy voltam,
S nem itt viaszlik-e önágyamon
A halott, kinek fölibe hajoltam,
Én vagyok-e, ki ballag utamon
S nem porlok-e rég valamerre, holtan,
Pályám - én vagyok-é, aki futom?
Nem tudom - ha megöltök, se tudom.

Jaj, megvesznek a tavaszi fagyok
Megújra, míg tavaszvirágra várok,
S koporsófödél, ami fönn ragyog
És lenn az utca temetői árok;
Kezdettől fogva én nem én vagyok,
Kezdettől fogva én csak hazajárok -
S tavasz s virág s napfény és szerelem:
Élj és ragyogj és ne törődj velem!

Tender buds and leaves of pale green
Burgeon for me the fortieth time.
New springs, the passing winter's sheen,
Harshly demand or fade to resign.
The blue whose coolness is still warm
And little deaths,  grey in design,
How can I tell what litter I see,
How can I tell who I may be?

I'm drunk, you say. This I won't deny
The wine that had me trapped, I feel.
Tears bitter in my throat now lie
That dead eyes' pride failed to reveal.
Madness, which the brain's knots still tie
Kisses, unkissed, the lips do seal.
And life, yes life, the life which he
Who lived couldn't live properly.

Oh lovely spring, the world's bright guile,
For him who bears it, paradise.
Apple blossom, a woman's smile
Fall of waters, perfumes' disguise.
Parching desire, pain's acid bile,
The rotting grave, life's bed of lies
Music of dawn, night's silent tryst —
Answer me: do I still exist?

Am I still living — and have been?
Or is my body just my dream?
Is it my corpse I see within
My room, as I bend over him?
Trudging on my path am I seen?
Or turnéd to dust,  silent and grim?
Do I run my course, straight and clear?
Can't tell......Not if you kill me here!

Alas, the spring frosts freeze my soul
Constantly while for spring I wait.
A coffin's lid the shining bowl
And the Street like a grave's ditch, straight.
From the start it's not me at all
Just a haunting, revennant wraith.
Flowers, spring, love, sunlight — keep shining
Pay no attention to my pining!