Illyés Gyula: From the train (Vonatból Angol nyelven)

Ami közel van, hogy rohan

hátrafelé, eszeveszetten!

De milyen híven-komolyan

tart velünk, ami messze van –

akár szivemben.

Hogy nyargalnak hátra a fák,

a sürgönypóznák a sín mellett!

De ti, ti messzi, hű tanyák,

akár a mult, az ifjuság,

ti úgy követtek.

Lám, a távolibb, hajdanibb

ragaszkodik hívebben hozzád?

Oh, hogy botlik, akadozik,

szakad az is, az a szelid,

messzibb valóság!

Vonakodva bár, tétován,

a téli rét lágy ködein túl,

a tanyaház is valahány

megtorpan a domb oldalán

és hátraindul.

Mint filmen, ha film tűnik át,

mint fonál fonálra szövődve

fut a futó közeli fák

között az a messzibb világ,

– a mai nap s az ifjuság –

az egy időbe!

That which is close, it tears along,

how it runs back at frantic speed!

But just how faithful, staidly are

the things far off that stay with us:

much like in my heart.

How the telegraph poles and trees

gallop backwards beside the rails!

But how you farmsteads far removed,

like does the past, that time of youth,

you stay and follow.

Do further things, those former times,

cling more faithfully, more firmly?

Oh, how they slip and falter, too;

how they tear, those tame and gentle

distant verities!

Reluctantly, hesitantly,

past soft mists of winter meadows,

those farmsteads upon the hillsides

all come to a sudden halt and

are now reversing.

Like films with time-steps, filmy views,

with thread woven upon a thread,

running among near trees that run:

that far-off world; it runs as well

- the present and that time of youth -

both at the same time!