Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Jász Attila: Šezdeset nijansi sivog** (A szürke hatvan árnyalata* Szerb nyelven)

Jász Attila portréja

A szürke hatvan árnyalata* (Magyar)

(erődszürke)
Minden erődítmény belső képből fakad. Ahogy minden rend is belső kényszer.
Legyen bár romos, katonai vagy oroszlakta. Nyaranta vagy telenként használ-
ható. Vagy -hatatlan. Boltíves folyosójú vagy olvasatlan üzenetektől pergő
 
vakolatú. Legyen valóságos labirintus, amit másképp kazamatának hívunk.
Legyen kapuján lakat, attól még pontosan tudjuk, milyen lehet belül. Fekete-
fehérben természetesen, hiszen csak álmaink egyre színesebbek mostanában.
 
 
(időszürke)
Igazi akadályt csak az ajtó jelent, ahogy egy-egy emeleten megáll a lift.
Kinyílik-e az ajtó vagy nem. Be akar-e szállni isten. Vagy megunta. Vagy
feladta. Vagy csak szórakozik. Igazi akadályt csak az ajtó jelent. Abban
 
a pillanatban. Mielőtt kinyílna. Mi vagy ki lehet mögötte. És hányadik
emeleten is vagyunk? Igazi akadályt csak az ajtó jelenti. Ahogy becsukódott.
Nem tudni, van-e még emelet. Vagy már indul is visszafelé. A számolás.
 
 
(rozsdaszürke)
Az íróasztal lábait mossa a tenger. Egy kopott halászcsónakot ringat a víz.
Hajókötél tekereg a homokos parton. Beton, vas, kavicsok, kövek, rozsda.
Az idő az élet ura. Az ember eltűnik, bármily fura. Beton, vas, kövek, rozsda.
 
 
* fényadalékok Szamódy Zsolt képeihez



FeltöltőFehér Illés
KiadóKortárs, Budapest
Az idézet forrásaBelső angyal
Megjelenés ideje

Šezdeset nijansi sivog** (Szerb)

(sivo poput tvrđave)
Svaku tvrđavu unutrašnja slika stvara. Kao što je i svaki red unutrašnja potreba.
Bilo da je trošna, vojnička ili rusima nastanjena. Upotreba tokom leta ili zimi je
moguća. Ili nemoguća. Postoje gde su hodnici sa svodovima i gde se žbuka
 
zbog nečitanih poruka osipa. Neka bude stvarni lavirint, što inače kazamatom
nazivamo. Neka bude lokot na kapiji pa ćemo tačno znati kakva može biti unutra.
Naravno u crno-belom, ta u zadnje vreme sve više samo naši snovi su šareni.
 
 
(sivo poput vremena)
Pravu prepreku samo vrata znače, kad na nekom spratu lift stane.
Otvaraju li se vrata ili ne. Dal će bog biti voljan ući. Ili mu je dosadilo. Ili
se predao. Ili tek se zabavlja. Pravu prepreku samo vrata znače. U tom
 
trenutku. Pre no što bi se otvorile. Ko ili šta može biti iza. I ustvari
na kom spratu smo? Pravu prepreku samo vrata znače. Kako su se zatvorile.
Ne zna se ima li još spratova. Ili već i nazad kreće. Brojanje.
 
 
(sivo poput rđe)
Noge pisaćeg stola more dotiče. Na vodi otrcan ribarski čamac leluja.
Na peščanoj obali palamar se mota. Beton, gvožđe, belutci, stene, rđa.
Vreme je gospodar života. Koliko god je čudno, čovek nestaje. Beton, gvožđe, stene, rđa.
 
 
** svetlosni dodaci slikama Žolta Samodija



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttps://feherilles.blogspot.rs/

minimap