Jász Attila: Slučajan (Az esetleges Szerb nyelven)

Szalkai-féle változat

Valami örök motívum pillanatnyivá tiprása,

visszahelyezése az időtlen mélységébe,

és azon nyomban felengedése onnan,

ahogy a jég olvad, majd a mozdulat

mozdíthatatlanná finomítása lesz a cél,

a látható dolgok elsimítása és simogatása,

bíztatása, legyen merszük hangosan is énekelni,

a fénnyel kevert homoknak és fűrészpornak,

újra és újra eljátszani a világ felépülését,

amit az idővel meg kell majd kicsit csiszolgatni,

felsérteni a megszokott felületet,

hogy az esetleges, ám esendően lecsupaszított,

nőies lényeg,

egy pillanatra legalább, láthatóvá váljon,

a mindennapi, anyag általi megváltódásra

készen álljon.

Varijanta po Salkaiju

Nekakvog večnog motiva u trenutačno gaziti,

u bezvremešnu dubinu ponovo postaviti

i u istom trenu od tamo i odpustiti,

kako se led topi, svemu cilj je da se pokret

istančano u nepomično pretvori,

poravnanje i glađenje vidljivih stvari,

podsticaj, da smemo i glasno pevati,

svetlom pomešanom pesku i piljevini

ponovo i ponovo oporavak sveta odigrati,

što vremenom trebaće pomalo brusiti,

naviknutu površinu ozlediti,

da slučajan, ali grešno ogoleli

bit ženstvenosti,

bar na trenutak, vidljiv postane,

da na svakodnevno iskupljenje putem materije

spreman bude.