Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Jász Attila: Részletekben rejti el

Jász Attila portréja

Részletekben rejti el (Magyar)

Alkonyatkor érzi magát leginkább

elégikus hangulatban az ember,

ilyenkor szinte egészen könnyedén nézve szembe

az aranyló, de már hanyatlóban lévő nappal,

ahogy maga mögé bukik le lassan.

 

Elkésett Daidaloszként reméli,

jón s rosszon túl van, szemhéja résnyi,

nincs nő, modell, akit meg kéne nézni,

tanulmányozni kicsit a rejtett részeket,

félni a vélt vagy valós lényeget.

Hús-vér asszonyként szorítani magához

a tájat, pajzsként magát a vágyat,

valami hangulatot a halál ellen.

Sajnos ennyire közhelyesen.

 

A fáradtságtól feje félrebillen,

figyelme elszáll a tó fölött.

A pillanatnak egy sirály is része, örök.

És nem fog belenézni a víz törött

tükrébe, szilánkokból egy képet összerakni,

egyszerűen nem érdekli,

aki onnan készül visszanézni.

 

Hezitál egy kicsit, úgy érzi,

mintha egy nagy, kivörösödött szem fókuszálná

fáradt tekintetét a tükrön át,

konstatálva sok olvasás után:

a dolgok elvesztették értéküket.

 

Már csak a régi festők tudnak úgy ránézni egy tájra,

mintha egész életükben erre vártak volna.

Mintha a látvány a megfesthető képpel,

egy pillantásra legalább, azonos lehetne.

 

Belesimítja érzékenységét a háttérbe,

mintha nem is lenne, eltüntet minden ismert

gondolatszilánkot a felszínen,

önmagát a fák közötti részletekben rejti el.

 

Az ostorlámpák halvány fénye jelzi,

ezt a képet már nem festi meg senki,

amúgy is csupán egy árnyék

bizonytalan kontúrja látszik épp.

Egy magányos sétáló, ahogy visszanéz.

 

A csukott szem most pihen, hogy a reggel

ott találja majd ismét, újult erővel

a színház nézőterének megfestése,

félig kész arcok mellett,

az elvárás dekoratív horizontján,

mindig a nézőkkel szemben.

 

Egy ártatlannak tűnő tóparti séta is

mennyi vágyakozást kelthet,

mi eltereli a figyelmet,

meséli majd másnap a hercegnek,

miközben a kastélyudvaron reggeliznek.

Önmagam tájban, arcban, testben ismerem fel.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://lyrikline.de

Kérjen fordítást!

Ön itt és most kérheti, hogy valaki fordítsa le Önnek (és a világnak) ezt a művet is egy másik nyelvre. Mi eltároljuk a kérését és megmutatjuk mindenkinek, hátha valaki vágyat érez majd, hogy teljesítse azt. De nem ígérhetünk semmit sem ... Ha megadja az e-mail címét is, akkor azonnal értesítést küldünk Önnek, amint elkészült a fordítás.

NyelvKérések+1
Albán
Belarusz
Bolgár
Katalán
Cseh
Dán
Görög
Angol
Eszperantó
Spanyol
Észt
Finn
Francia
Ír
Galego
Ógörög
Horvát
Örmény
Izlandi
Latin
Luxemburgi
Litván
Lett
Macedon
Máltai
Holland
Norvég
Provanszál
Lengyel
Portugál
Román
Orosz
Szlovák
Szlovén
Szerb
Svéd
Török
Ukrán
Jiddis

Kérek egy e-mailt, amikor elkészül a fordítás:


minimap