Jász Attila: megkezdett szépség. Az ikonfestés szabályai

„…arról hoznak hírt, mi van a test túloldalán.”
(Pavel Florenszkij)

(i, Fra Angelico próbálkozásai)

minden újabb és újabb Krisztussal, kit 
kolostorok csendjében feszítek falakra, 

újra és újra átélem szenvedéseit a kereszten.
könnyeim ködpáráján át látom csak, ahogy 

megszületik. ahogy megszületik ecsetvonásaim 
nyomán, újra és újra, haldokló jézus urunk.

(ii, Rubljov belső monológja)

isten nevet rajtunk, olykor sír is. az ikon törött ablak 
az örökkévalóságra, homálya túlmutat az időn, a sírig.

csupasz fákat látsz, égboltot átszelő villanyvezetéket,
kéményeket és háztetőket. nekiállsz, kaparod a festéket.

égboltot látsz, fákat átszelő fényes villanyvezetéket,
számolod az estéket. isten sír, isten nevet. elkezd,

de nem fejez be 
helyetted semmit.

(iii, Raffaello Santi kételyei)

sötét ragyogással elevenedik meg a befejezetlen Madonna-
kép az éjszaka mélyének ággyal szemközti festőállványán.

sosem fejeződik be 
egy elfelejtett álom.

P. s.: A szerző által jóváhagyott, módosított változat.