Jókai Mór: Péter és Pál

Péter a beczézett, Pál a mostohafi,

Az urfi és diák, ez csizmadiafi,

Diák könyvből egyik bölcsességet tanul,

Másikon sem kopik lábszij hasztalanul,

Péter urfi végzett, lett juratus nyalka,

Vár reá a szép lány, s egy kis hivatalka.

Pálnak is kezében van a vándor könyve,

Mikor utnak indul, szeme lábad könybe.

Péter nagyságos úr! hiják diszebédre,

Szüksége van ahhoz pompás öltözékre.

Pálnak van műhelye, hires mester, varga;

A nagyságos urnak csizmáját megvarrja.

Egy karácsony napon Pétert eleresztik,

Azt se mondják neki, mi okozta vesztit?

Elmehet koldulni, s hirdeti a népnek,

Hogy a tudományos pálya milyen vétek.

Pál, ha hozzá fordul, megosztja kenyerét,

Tőle nem vették el jó kérges tenyerét.

Jó hely az a műhely! Az Isten megsegit

- S onnan a miniszter nem csaphat el senkit.