A herceg balladája (Magyar)
Költő Urak, a verseny véget ért.
Fáradt vagyok, aludni lenne kedvem.
Hálás vagyok a szép szeméremért,
s tetszik minden, ami szemérmetlen.
Rongyos ruhák, díszes cipők között
mondataitok friss eleganciája,
látjátok, szívembe, szemembe költözött.
Versből áll lelkem kálváriája.
Szeretőm elhagyott, hagytam, de fájt,
hogy hűsége vergődő madár.
Hadd engedjek el már minden más muszájt,
Benneteket bőséges lakoma vár.
Soraitok párnaként nyomják fejemet,
pihenni mégse tudok, a nyugalom is fájna,
van a szépségben valami olcsó rettenet,
versekből áll lelkem kálváriája.
Dicsőség a nyelvnek, ringó csónakok a szavak,
tengerre készülök ócska hajómmal,
cseppenként iszom a pillanatokat.
Nem lehetek mindenkivel jóban.
Törvényeim felett ma tort ülök magányban.
Fájdalmakat szövök szentenciákba.
Rímek flörtölnek nemesi hallgatással.
Versekből áll lelkem kálváriája.
ajánlás
Pihenni kiváltság, ti írjatok, fecsegjetek.
Istenek kíváncsiak e hercegi bálra.
Többet mondott beszédes csendetek,
mint némelyetek mézes, hízelgő szája.
Már nem tudom, mi fontos és mi súlyos.
Lehet, versenyünk bája a gőgös hiába.
Szokjunk hozzá a zsörtölődő újhoz!
Versekből áll lelkünk kálváriája.
|
La ballata del principe (Olasz)
Signori Poeti, la contesa ha avuto fine. Sono stanco, avrei voglia di dormire. Sono grato per la bella pudicizia, e mi piace tutto ciò, che è spudorata. Tra abiti laceri e tante scarpe adornate le vostre frasi dette con l’eleganza fresca, hanno affascinato i miei occhi il mio cuore. Il calvario della mia anima è fatta di poesie. L’amante m’ha piantata, la lasciai fare, ma mi doleva, che la sua fedeltà è un uccello in pena. Mi sia permesso di lasciar perdere ogni dovere. A voi attende un banchetto abbondante. Come cuscino mi pressano la testa le vostre righe, a riposar non riesco, mi dolerebbe anche la pace, nella bellezza v’è raccapriccio a buon prezzo, il calvario della mia anima è fatto di poesie. Sia gloria alla lingua, le parole son barche dondolanti, m’appresto con la mia logora nave a solcare il mare, bevo i momenti lentamente. Non posso esser in buoni rapporti con tutti. Oggi in solitudine bisboccio sulle mie leggi. Le sentenze intesso con i miei dolori. Con un silenzio blasonato flirtano le rime. Calvario della mia anima è fatto di poesie. raccomandazione Riposare è privilegio, scrivete, cicalate pure. Gli Dei son curiosi del ballo principesco. Il vostro silenzio loquace ha detto più delle vostre bocche adulatrici e mielate. Non so più cos’è importante, cos’è pesante. Forse la contesa vezzosa l’arroganza inutile. Dobbiamo abituarci al nuovo mugugnante! Il calvario delle nostre anime è fatto di poesie.
|