Jóna Dávid: The Playground (A játszótér Angol nyelven)
|
|
A játszótér (Magyar)Furcsa volt az egész. Ilyet még nem látott a világ… Nők gyülekeztek a betonozott kézilabda pálya szélén. Arcukon elszántság. Néhányan a hajukat fogták össze, gumizták hátul, hogy ne zavarja őket a mozgásban. A pálya szélén babakocsik parkoltak, néhány gyerekbicikli, műanyag dömper. A kidobóshoz felálltak, tizenheten az egyik térfélen, és körülbelül annyian a másikon. És elindult a küzdelem. Mert láthatóan nem játék volt, hanem valódi harc. Mintha egy óriás pohárban lötykölték volna a vizet, úgy szaladgáltak a családanyák hol egyik oldalra, hol a másikra, s próbálták elkerülni a feléjük szálló labdát. Akit eltaláltak az fegyelmezetten kiállt oldalra és bíztatta a még versenyben lévő csapattársait. Alig tíz perc alatt csak ketten maradtak az arénában. Köröttük átszellemült nők heves mozdulatokkal hajtották őket a végső győzelemre, hiszen csak egy maradhatott, a győztes. Mindkét döntős rosszul dobott, de gyors, kecses mozdulatokkal tértek ki a labda elől. Fergeteges bíztatás közepette az látszott, hogy egyikőjük sem fogja feladni. Aztán megtörtént. A labda eltalálta az egyik nő copfját. Nem a testét, hanem az összefogott haját, a lófarkát érte a találat. Heves vita alakult ki, aminek végül egy hét év körüli kislány vetett véget, megadva a pontot, és intett, hogy újabb fordulóra álljanak fel a csapatok.
A játszótéren egy beton ping-pongasztal állt, egykoron mélyzöldre festett lyukacsos fémhálóval. Körötte férfiak, kezükben piros, fekete, kék borítású ütőkkel. Forgóztak. Az persze látszott, hogy itt is, mindenki komolyan veszi, üt, szalad, csavar, necc, visszaad, forgás, csorgás, ki szervál? Majd csusza, ott a pont… mint anno a vállalati, a szakszervezeti üdülőben a Balaton partján. A menet végén itt is csak ketten maradtak, három pontig játszottak, ahogy kell, az egy megnyert szett az egy csontot ért, három csont egy bordát.
A homokozó szélén meggyötört, fáradt arcú gyermekek ültek, az egyik kislány arról panaszkodott, hogy még el kell mennie vásárolni, nem tudja, hogy mit főzzön, mert az anyja allergiás, és talán gluténérzékeny is, állandóan megy a hasa, és migrénje van. Egy szöszke, alig tízéves, megértően hallgatta, hozzáfűzte, hogy ő sem jut el oda, hogy rendbe rakja végre a haját, és hogy milyen kegyetlenek a felnőttek, csúfolják az apukáját, mert túlsúlyos, meg mert Elvist hallgat. Szerinte a gyermekek a hibásak, akik ilyen helyzetbe hozzák a szüleiket. Egy fiúcska arról beszélt, hogy alig várja, hogy felnőjön végre, családja legyen és gyerekei, akik majd eltartják és ő mehetne végre játszani a többiekkel.
Ebben a kisvárosban állítólag az úgy kezdődött, hogy a gyerekek nem akartak tanulni. Az egyik családban próbából, játszásiból szerepet cseréltek, amit aztán más családok is követtek. Már egy hete így élnek, és a felnőtteknek eszük ágában sincs visszatérni a korábbi állapothoz. A kormányzat tud erről, de nem akarja, hogy a modell tovább terjedjen, ki tudná megmondani, hogy mi lenne ennek a vége?
|
The Playground (Angol)Everything was strange. No such thing ever happened before… Women were gathering at the side of the concrete surfaced handball court. Determined faces. Some of them were gathering their hair and tying it back, putting hairbands in it so it won’t bother them whilst moving around. Outside the court prams were parked, together with some kids’ bikes, plastic dump-trucks. The women lined up to play dodgeball, seventeen on one side and about the same number on the opposing side. And the fight started. Because obviously it was not just a game, it was a real fight. Like water being splashed about in a huge glass, the mothers kept running from one side to the other and then back trying to evade the ball. Those being hit stood aside obediently and cheered the ones still in game. In just 10 minutes only two players remained in the arena. They were hailed by enthusiastic women to the final victory with heated gestures, since only one player was to remain, the winner. Both finalists were bad throwers, but they avoided the ball with quick, graceful moves. In the midst of the wildest of cheering, it was obvious that neither of them would give up. Then it just happened. The ball hit one of the women’s ponytail. It didn’t hit her body, but her tied up hair, her ponytail. There was a fierce argument brewing which was finally put an end to by an about seven-year-old girl, when she pronounced the point valid and gestured to the teams to set up for the next round.
In the playground there was a concrete ping pong table with a perforated sheet metal net, which had once been painted dark green. Surrounding the table there were men with red, black and blue bats in their hands. They played ’Round the Table’. It was obvious here, too, that everybody took the game seriously, running, spinning, net, returning, joining the queue, whose turn to serve? Then edge ball, there’s the point… just like long ago in the communist era holiday resorts of the firm at Balaton. At the end of the game here, too, just two players remained, they played until scoring three points, in accordance with the rules, a set won earned a „bone”, and three bones earned a „rib”.
Around the sand pit some fatigued, exhausted-looking kids were sitting, a girl complained about having to go shopping, she didn’t know what to cook as her mother had allergies, and maybe she was also gluten intolerant, she had chronic diarrhoea and migraine. A fair-haired little girl, not yet ten listened sympathetically and added she couldn’t manage to have her hair done for ages either, and how cruel adults were, they made fun of her dad for being overweight and listening to Elvis. She thought the kids were to blame for imposing such situations on the parents. A little boy said that he could hardly wait to grow up at last, to have a family and children of his own who would support him and he could at finally go and play with the others.
It’s said to have started in this small town with kids’ not wanting to learn. In one of the families, ’let’s-just-give-it-a-try’, they changed roles, and soon it was done so by other families as well. They have been living like that for a week already, and the grown-ups show no sign of wanting to return to their former life. The government knows about it, but doesn’t want the example to spread, who can foresee what it could lead to?
|
![[Video]](https://www.magyarulbabelben.net/images/movies.png "Video!"){kind=small}
