Jóna Dávid: Et resurrexit tertia die

Az igazi jó hír az, teszem hozzá,
hogy a halandóknak nincs feltámadás:
tehát nem megvehető, nem kijátszható, 
nem kikényszeríthető. Hála Istennek!

Személyre szabott sors van, 
aminek van eleje és vége, 
benne kapaszkodás és képzelet, 
megfeledkezés és mámor,
valódi vigaszként az alkotó ember által teremtett valóság, 
ami egyébként, de nem mellékesen
az egyetlen hasonlóságunk a teremtővel.

Ha vonatok vannak, akkor a csatlakozásban kell hinnünk,
ha kivégzések, akkor megbocsájtásban,
ha fájdalom, akkor abban, hogy ez kell a változáshoz,
nem tagadhatjuk meg önmagunk létezését,
de felmentést kell találnunk, ha már elviselhetetlen 
az értelmetlenség.

Harmadnapon a sírkamra üres,
a legyőzött halál megcsúfolt ünnepekkel emlékeztet,
furcsa bosszú, de legalább következetes.

La vera buona notizia è, aggiungo io, che
per i mortali non esiste la resurrezione.
Quindi, non può essere acquistata, non
è eludibile, ne coercibile. Grazie a Dio!
 
Esiste un destino personalizzato,
il quale ha un inizio e una fine,
in esso v’è attaccamento, immaginazione,
dimenticanza e estasi,
realtà creata dall’uomo creatore come consolazione vera,
ch’è comunque, ma non secondariamente,
è la nostra unica somiglianza con il creatore.
 
Se esistono dei treni, allora dobbiamo credere
nel collegamento, se ci sono esecuzioni, allora nel perdono,
se dolore, allora, che ciò è necessario al cambiamento,
non possiamo negare l’esistenza di noi stessi,
ma dobbiamo trovare l’assoluzione,
se già l’insensatezza è insopportabile.
 
Il terzo giorno la tomba è vuota,
la morte sconfitta con le schernite feste rammenta,
vendetta strana, ma almeno coerente.