Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Jóna Dávid: If I Smoked, I’d Always Ask Others For A Light (Ha dohányoznék, mindig mástól kérnék tüzet Angol nyelven)

Jóna  Dávid portréja

Ha dohányoznék, mindig mástól kérnék tüzet (Magyar)

Ha dohányoznék, mindig mástól kérnék tüzet. Az arcokat figyelném, s az utcán kiválasztanék egy szimpatikus valakit, aki megállna, nyújtaná-gyújtaná a gyufát, öngyújtót… inkább a gyufát, annak hangulata van, én kissé előre hajolnék, lassan méltóságteljesen szívnám az első slukkot, hogy erőre kapjon a parázs. Köszönöm, mondanám, a szemébe néznék egy Charles Bronson szerű nézéssel, a számon oldalt préselném ki a füstöt, mert figyelmes is lennék. És mindig megvárnám, hogy valaki adjon tüzet… saját gyufával saját cigit nem gyújtanék… és adnék is persze másoknak szívesen, egyik tenyeremmel kis barlangot formálva, védve a lángot. És lehet, hogy beszélgetnénk is. Semmi különösről, csak ami jön. Néha arról, ami megy.
    És minden dohányos így tenne, tüzet kérne, mert íratlan szabály lenne, hogy tüzet kérni kell! És jó érzés lenne az is, ha Tőled kérnének tüzet, mert Téged megtaláltak, kiválasztottak. Lennének, akik számolnák, hogy hányszor adtak, hányszor kértek, csak maguknak. Lehet, hogy egymásnak elmondanák, hogy például ebben a hónapban, Te vagy a második, aki... És a második némán, de mosolyogva bólogatna, hogy érti ezt...
    És írnának róla száz év múlva, hogy ez milyen szép szimbólum a huszadik század végéről, talán régebbről, egyesek az őskori hajszálgyökeret emlegetnék, átadni egymásnak a fényességet, a lángot.
    Igen elterjedne. Talán az egész világon. És neves társasági magazinok kinyomoznák, hogy ez ugyanúgy Magyarországról van, mint maga a gyufa. És erre is büszkék lennének ükunokáink. Nekem ez tetszik. Igen, azt hiszem, ha dohányoznék, mindig mástól kérnék tüzet.



FeltöltőN.Ullrich Katalin
Az idézet forrásaJóféle csönd, Hungarovox Kiadó
Megjelenés ideje

If I Smoked, I’d Always Ask Others For A Light (Angol)

If I smoked, I’d always ask others for a light. I’d observe people’s faces, and I’d choose someone who looks nice and would stop, take out and light a match, a lighter… rather a match, it has an atmosphere, I’d bend a little forward, I’d take the first drag on my cigarette slowly and gracefully to make the glow become more intense. Thank you, I’d say, I’d look straight into the eyes with a Charles-Bronson-stare, I’d let the smoke off from the corner of my lips, for I’d also respect others. And I’d always wait until someone gave me a light… I’d never light my fag with a match of my own… and I’d of course also give a light to others willingly, I’d form a little den with my hand to protect the light. And we could also perhaps have a chat. Nothing special, just what comes. Sometimes about what goes.
            And all smokers would do so, ask for a light, because it would be an unwritten rule that to ask for a light is a must! And it would also be a good feeling to be asked for a light, because then You are found, You are chosen. There could be some people who would count how many times they have given, and how many times they have asked for it themselves. They may perhaps tell the other that for example this month You’ve been the second who… And that second wouldn’t say anything just smile and nod that he sees what you mean…
            And it would be written about a hundred years later, what a nice symbol it was at the end of the 20th century, maybe even earlier, some would even refer to ancient rootlets of passing the light, the flame to each other.
            Yes, it would spread. Perhaps all over the world. And renowned social magazines would find out that it’s from Hungary just like matches themselves. And our great-grandchildren would be proud of it as well. I like it. Yes, I think if I smoked, I’d always ask others for a light.
 



FeltöltőN.Ullrich Katalin
Az idézet forrásaN. U. K.

minimap