Jóna Dávid: koldus az éjben
koldus az éjben (Magyar)az álmom néha magához kéret, a száműzött remény érvei jók, az ösztönöknek szép elégtétel, a kikötőt felejtő búvárhajók
mázsás hitének dől be a rítus, levét ereszti, ha szorít a prés, ujjbegy ha néha porba is rajzol, átmenet lesz, nem megérkezés
koldus zsebében ott lesz a holnap, miközben gyötri a penészes múlt, virrasztott szemnek hideg a reggel, árnyékot látott, hát utánanyúlt
megszokást féltő voltaképp ember törékenységét védi a csend, homokba ásott fejjel nem hallja a vétkező múltat, mi jelent teremt
kőpadlón koccan az üres pohár, tompa magány, ha alámerül, itt hagyott mondat ránt le a mélybe, s a kobaltkék éjben ellenszegül
a nyugalom csikkjét tapossa más is, parazsát veszti az élet megint, fekszik a földön a kidobott lélek, káromkodik egyet, s megint beint
kidobott paplan, zacskó a zoknin, kartonra feküdt újra az est, rongyos felhők alatt a város, koldus a lélek, koldus a test
|
Kérjen fordítást! |