Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Jóna Dávid: sei mai stato così stanco? (voltál olyan fáradt? Olasz nyelven)

Jóna  Dávid portréja

voltál olyan fáradt? (Magyar)

voltál olyan fáradt,
hogy a parancsot kiadta a fej,
de nem mozdult a láb, a kar, a test?
hogy elérhetetlen távolságra került minden,
volt veled úgy, hogy elhagyott az Isten?

voltál olyan fáradt,
hogy a mindegy is mindeggyé vált,
hogy az akaratod a valóságtól hámlott,
s hogy bőrcafatként hullott le Rólad,
s hogy az egész szánalmas volt – persze csak utólag….?

voltál olyan fáradt,
hogy a lejárt lemezt, nem tudtad újraindítani?
a telefont se felvenni, se lehalkítani?
hogy se vágyad nem volt, de még lemondani se tudtál róla?
olyan voltál, mint egy szénsavnélküli dobozos kóla.

voltál olyan fáradt,
mikor reménytelenségek dőltek rád, és Te megadtad magad,
s hogy feladtad, s hogy kikapcsolt az agyad,
hogy hajnalodott, de aludni se bírtál,
hogy feküdtél mozdulatlan, s könnyek nélkül sírtál…?

voltál olyan fáradt,
hogy az ördögnek ott hagytad?
hogy mindegy volt már, hogy legyőzted, vagy elbasztad?
mindegy az egész, hogy mi volt,
mikor a bénult bordák alatt egy fáradt szív zakatolt?

voltál már így?
hogy elengedted, hogy már nem kerested az értelmet, se a szépet,
sem a szent értelmetlenséget,
hogy már nem hozott lázba az ígéretnyi élet,
voltál már így, hogy vártad a végét?
a csendet, a nyugalmat, a békét?

voltár már így? vagy ilyesfélén?
a tisztesség foltnak hívott bölcsességén
ahol kimúlik hamar minden illúzió,
sáros latyakká válik a hó,
ami odafentről nem erről álmodik,
a szennyvízzel távozik,
és életét egy dolog mozgatja: a félsz.
voltál már így? hogy össze-vissza beszélsz?



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://www.ahetedik.hu

sei mai stato così stanco? (Olasz)

sei mai stato così stanco,
che la testa aveva impartito l’ordine,
ma la gamba, il braccio, il corpo non s’erano mosse?
che finì a una distanza inaccessibile tutto,
t’è mai capitato, che Dio t’aveva abbandonato?
 
sei mai stato così stanco,
che s’è rassegnata perfino la rassegnazione,
che la tua volontà si sfilacciava davanti la realtà,
e si staccava da Te come pelle a brandelli,
e che tutto era meschino – certo, solo a priori…?
 
sei mai stato così stanco,
che finito il disco non eri capace a farlo ripartire?
ne ad alzare il telefono, ne ad abbassare la voce?
eri privo pure di desio, ma non potevi rinunciar ad esso?
come una lattina da coca – cola, sei diventato sgassato.
 
sei mai stato così stanco,
che t’avevano sommerso le disperazioni, ti sei arreso,
che avevi mollato, che il tuo cervello s’era spento,
mentre albeggiava non riuscivi neppure a dormire,
che stavi disteso immobile, e piangevi senza lacrime…?
 
sei mai stato così stanco,
che avevi lasciato perdere tutto?
ormai era indifferente, se avevi vinto, se avevi sbagliato?
in ogni modo, non importa più cosa è stato, quando
sotto le costole rigide martellava un cuore stanco?
 
ti sei mai sentito così?
che hai lasciato perder, non cercavi più la ragione,
né il bello, né la santa insensatezza,
che non t’infervorava più la vita promessa,
ti sei mai sentito così, che attendevi la fine?
il silenzio, la quiete, la pace?
 
ti sei mai sentito così? o in modo simile?
sulla macchia dell’onestà chiamata saggezza,
dove si spira in fretta ogni illusione,
la neve in poltiglia si trasforma,
quel che da lassù non è di questo che sogna,
defluisce con l’acqua dello scarico,
la sua vita è mossa d’una cosa: lo spavento.
ti sei mai sentito così? che parli senza senso?
 
 
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap