József Attila: (Már réges-rég...)

Már réges-rég rájöttem én,
kétéltű vagyok, mint a béka.
A zúgó egek fenekén
lapulok most, e költemény
szorongó lelkem buboréka.
 
Gondos gazdáim nincsenek,
nem les a parancsomra féreg.
Mint a halak s az istenek,
tengerben és egekben élek.
 
Tengerem ölelő karok
meleg homályú, lágy világa.
Egem az ésszel fölfogott
emberiség világossága.

Mi-am dat seama, demult,
sunt amfibiu, ca broasca.
În fund, unde urlă cerul
mă ascund acum, și versul
e bulă cu patos alarmant.  

N-am stăpâni grijulii,
nu am la ordin o vierme.
Ca peștii și zeii,
în mare și-n cer trec zilele.

Marea ce mă cuprinde
e lume obscură, moale.
Cerul e ca o lucire,
Ce omenirea îl are.