Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

József Attila: Vielleicht verschwinde ich plötzlich ((Talán eltünök hirtelen...) Német nyelven)

József Attila portréja

Vissza a fordító lapjára

(Talán eltünök hirtelen...) (Magyar)

Talán eltünök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.
 
Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.
 
Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.
 
Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.
 
Ifjuságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.
 
 
1937. nov.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.mek.oszk.hu

Vielleicht verschwinde ich plötzlich (Német)

Vielleicht verschwinde ich plötzlich,
wie die Spuren vom Wild im Wald.
Vergeudet habe ich köstlich,
alles, was als wichtig galt.
 
Schon Knospen der Kinder-Gestalt
wurden ätzend im Rauch gedörrt.
Kummer zerfetzt den Verstand,
ich sehe mich gründlich zerstört.
 
Früh nagte schon in mir drinnen
Begierde, die in die Fremde zeigt.
Zitter-Reue lässt mich besinnen:
zehn Jahre später hätte gereicht.
 
Verbissenheit, dass ich tiefblind
Mutters Wortlaut nicht begriff,
und dann als Waise und Stiefkind,
auf den Lehrer schließlich pfiff.
 
Jugend, meine grüne Wildnis
dich hielt ich für felsenfest, frei,
unter Tränen lähmt mich Erkenntnis:
dürre Zweige rasseln wie Gebein.



FeltöltőTauber Ferenc
Az idézet forrásasaját

minimap