József Attila: A bőr alatt halovány árnyék

Egy átlátszó oroszlán él fekete falak között,
szívemben kivasalt ruhát hordok amikor megszólítlak
nem szabad hogy rád gondoljak munkám kell elvégeznem, te táncolsz,
nincsen betevő kenyerem és még sokáig fogok élni,
5 hete, hogy nem tudom mi van veled
az idő elrohant vérvörös falábakon
az utak összebújnak a hó alatt,
nem tudom, hogy szerethet-e téged az ember?
néma négerek sakkoznak régen elcsendült szavaidért.

1927. jan.

Un leu transparent trăiește între pereții negri,
în inimă haină călcată port, când îți vorbesc
n-am voie să mă gândesc la tine trebuie să muncesc,
tu dansezi,
n-am un pic de pâine și voi trăi încă mult,
de 5 săptămâni nu știu ce-i cu tine,
timpul a fugit pe picioare sângerii de lemn,
drumurile se înghesuie sub zapadă,
nu știu, dacă te poate iubi omul?
negri muți joacă șah pentru vorbele tale stinse demult.