József Attila: Die fromme Kuh (A jámbor tehén Német nyelven)
|
A jámbor tehén (Magyar)A csorda megjött. Vén, rokkant kapukba piros leányzók állnak illeteg. Várják az egyetlenke tehenet. Friss széna barnul már a jászolukba.
Hozza adóját, sok zsíros tejet. Dús tőgye duzzadt, nagy szemére zúgva bögölyhad-köd telepszik. Lába durva. Fődísze rossz kolomp korcs szarv helyett.
Bőgve megáll szokott-kopott helyén. Most megfejik - a gyér fűből bő tej lett s tejét nyugodtan adja le szegény.
Lustán csámcsog jó-régi jászla mellett. Öreg jámbor bolond, de jó tehén - tavaly is, most is drága borjat ellett.
1934 júl. - aug.
|
Die fromme Kuh (Német)Die Herde kam Heim. In den alten Eingang warten Mädchen im rot ’n Röckchen in Ruh. Sie warten auf die einzige Melkkuh. Das frische Heu in den Futterkrippen prangt.
Bringt es Ihren Tribut, viel Fettes Milch. Ihr Euter gestrotzt, ihre grossen Augen von Bremen Schar belegt. Die Beine stauben. Sein Schmuck ist Glocke statt Hörnern an Stirn.
Brüllend bleibt er an seinem Platz stehen. Jetzt melken sie - aus dem Gras gab es viel Milch. ‘d sie gibt ihre Milch ohne Aufsehen.
Er kaut neben der Krippe so gemütlich. Alte Närrin mit guten benehmen – letztes Jahr hat sie mit einem Kalb ein Babystrich.
1934 júl. - aug.
|