József Attila: Leap from the current (Bukj föl az árból Angol nyelven)

Ijessz meg engem, Istenem,

szükségem van a haragodra.

Bukj föl az árból hirtelen,

ne rántson el a semmi sodra.

Én, akit föltaszít a ló,

s a porból éppen hogy kilátszom,

nem ember szívébe való

nagy kínok késeivel játszom.

Gyulékony vagyok, s mint a nap,

oly lángot lobbantottam - vedd el!

Ordíts reám, hogy nem szabad!

Csapj a kezemre menyköveddel.

És verje bosszúd, vagy kegyed

belém: a bűntelenség vétek!

Hisz hogy ily ártatlan legyek,

az a pokolnál jobban éget.

Vad, habzó nyálú tengerek

falatjaként forgok, ha fekszem,

s egyedül. Már mindent merek,

de nincs értelme semminek sem.

Meghalni lélekzetemet

fojtom vissza, ha nem versz bottal

és úgy nézek farkasszemet,

emberarcú, a hiányoddal!

1937. március-április 

Give me a fright, my God, for I

could use correction, angriness.

Leap from the current and defy

the pull of the drift, the emptiness.

I, whom horses throw to the ground,

who barely rises above the dust,

use knives of pain that cause a hurt

too great for a man yet play I must.

Igniting fast and like the sun -

such is my flare - take it, shout to jolt

that you forbade what I had done,

and slap my hand with a thunderbolt.

Beat into me with vengeance, grace:

lack of transgression is sin as well!

Such innocence as mine must face

a pain more burning than fiery hell.

When lying down - alone - I twist,

wild ocean's morsel, sea-slaver tossed,

am game for all, but where's the gist

when all is pointless, the meaning lost.

Take heed, I'll hold my breath to die,

should you not beat me but spare my back,

and boldly in my death will I,

with staring man-face, confront your lack.