József Attila: Csudálkozunk az életen
Csudálkozunk az életen (Magyar)Ha mosolyog, mosolya csupa csillag, De ha szomjazom, akkor friss patak, Az én kedvesem az egeknek nyílhat, De megcsókolni csak nekem szabad.
Haja szurokkal elkevert arany, Harmatos erdők az ő szemei, Küszöbe elé terítném magam Lábtörlőképpen, de nem engedi.
Szavunk zugában megbuvik a csók, Testvéreihöz lopva jön ide... Mező álmodhat össze annyi jót - Az én kedvesem a füvek szive.
Este a csókok megszöknek velünk S végigfutván a világi teren, A hajnali égre leheveredünk És csak csudálkozunk az életen.
1924 első fele
|
FordításokNémetStaunen Engl, Géza Kérjen fordítást! |