József Attila: Gyöngy

Gyöngy a csillag, úgy ragyog,
gyöngyszilánkokként potyog,
mint a szőlő, fürtösen,
s mint a vízcsepp, hűvösen.
 
Halovány bár a göröngy,
ő is csámpás barna gyöngy;
a barázdák fölfűzik,
a bús földet díszítik.
 
Kezed csillag énnekem,
gyenge csillag fejemen.
Vaskos göröngy a kezem,
ott porlad a szíveden.
 
Göröngy, göröngy, elporlik,
gyenge csillag lehullik,
s egy gyöngy lesz az ég megint,
egybefogva szíveink.
 
1928. júl. 6.
 
*30 000*

Stea de perlă, ce lucește,
curge, ca ciobul de perle,
ca strugurii-n ciorchină,
ca stropul, de apă răcită.

Deși bulgărea e pală,
și ea e o strâmbă perlă;
brazdele le vor pune-n salbă,
pe pâmantul trist ornează.

Mie, mâna ta e o stea,
pe cap o anemică stea.
Am mâini, de grunji, brute,
ce, pe inima ta apune.

Bulgăre, bulgăre moare,
steaua firavă cade,
perlă va fi cerul cu astre,
unind inimile noastre.