Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

József Attila: Gyermekké tettél

József Attila portréja

Gyermekké tettél (Magyar)

Gyermekké tettél. Hiába növesztett

harminc csikorgó télen át a kín.

Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.

Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.

 

Számban tartalak, mint kutya a kölykét

s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.

Az éveket, mik sorsom összetörték,

reám zudítja minden pillanat.

 

Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.

Ostoba vagyok - foglalkozz velem.

Hiányod átjár, mint huzat a házon.

Mondd, - távozzon tőlem a félelem.

 

Reám néztél s én mindent elejtettem.

Meghallgattál és elakadt szavam.

Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;

hogy tudjak élni, halni egymagam!

 

Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -

magamba bujtam volna, nem lehet -

alattam kő és üresség fölöttem.

Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.

 

Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,

kinek szeméből mégis könny ered.

Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén

nagyon meg tudtam szeretni veled.

 

1936. május



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet

You've made me a kid (Angol)

You’ve made me a kid again. Pain has grown me

up in vain for thirty creaking winters.

I cannot walk and I cannot sit still here.

My limbs drag me and toss me in your steps.

 

I hold you in my mouth as dog its puppy,

I would flee so they can’t suffocate you.

The years that destroyed my future completely

are showered on my face in each minute.

 

Feed me, look – I’m starving. Cover me – I’m cold.

I’m stupid – try to teach me. Your absence

permeates me like air drafts go through a hole.

Say that my fear leave me alone once more.

 

You looked at me and I then dropped everything.

You listened to me and my words were stuck.

Please do that I won’t be so much unbending;

thus I can live or die left on my own.

 

Mother locked me out – I lay on the threshold –

I would have hid into myself, no way –

beneath me stone and pure emptiness above.

Oh, how I would sleep! I knock on your door.

 

Many people are as callous as I am,

sometimes yet tears are flowing from their eyes.

I love you much because I have been able

to love myself by looking through your eyes.

 



FeltöltőTamas Szabados
Az idézet forrásasaját

minimap