Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

József Attila: Iszonyat

József Attila portréja

Iszonyat (Magyar)

A szobakonyhán félhomály van.

Az alkóv mögött szendereg

csücsörgő szájjal, rongy pólyában

s fölnyög néha egy kisgyerek.

 

Rezeg, rándul, mint őszi szélben

tócsa a rideg köveken.

Egy kislány, gondolkodva mélyen,

ül a sarokban félszegen.

 

Csak ketten élnek az alkóvban,

kiket vágy éltet s gyűlölet.

Bundás kutyával, megkopottan,

Rákóczi-árny az ágy felett.

 

A kislány hétéves. Kiszökne

s itt benn ugrálni sem lehet.

A mama lelkére kötötte

ezt a dögöt, a gyermeket.

 

Futna!... Ám oly nagyon tünődik,

hogy majdnem elalszik bele.

Erőt is érez, hogy a földig

egy várost lerontson vele.

 

... Ám dagadt szemét nyitja s menten

fölsír a csöpp fiúgyerek.

A lányka végigméri; csendben

megmelegíti a tejet.

 

A kékülő arcú gyerekre

mereven néz és hallgatag.

Fakó haján, mint halott lepke,

lógatja szárnyát a szalag.

 

Majd az ordító szájba tolja

a tejes üveg cucliját.

A fiú köhög fuldokolva

s mint bot, ha törik, úgy kiált.

 

Mint tenger, ráng az apró termet;

a cucli csöpög, mint a csap;

a lány elveszi és a gyermek

nyel, vonít és utánakap.

 

Majd ismét a szájába nyomja,

mert már csak tátog és feszül

s mire az szopva megnyugodna,

kiveszi ajkai közül.

 

A gyermek nem tudja, örüljön,

vagy sírjon véghetetlenül;

haragja rázza. A tej följön

kis gyomrából s ajkára ül.

 

Akárha most született volna,

oly vörös; fején az erek,

mint pondrók, másznak vonagolva;

lába nagyujja megmered.

 

Üvölt és hápog; szopna s retteg.

Inyével a homályba kap.

Csak mikor istenek születtek,

szülőkben kélt ily iszonyat.

 

A gyermek irtózattól nyirkos, -

ha adja, miért veszi el?

A leány hideg, mint a gyilkos.

Az udvaron vak énekel.

 

Igy játszik egy félóra hosszat,

némán és mosolytalanul.

Mikor egy szomszéd nő kopogtat,

megrezzen, mégis válaszul

 

lágyan szól ki a hasadékon:

„Tán most kap szegényke fogat!”

Aztán az alkóvba ül s vékony

tíz kis ujjával játszogat.

 

Az anya este - hetek óta

így van ez - ölébe veszi

fiát, az őt marokra fogja

s az édes tejet nem eszi.

 

Az üveg láttán sírni kezd el;

csak az öl erős melegét

kéri s mint roskadt öregember,

reszketve húnyja le szemét.

 

Az anya nem tudja, mi lelte,

(kendőjét ekkor veti le).

A kisleánynak perg a nyelve:

„Időben adtam ennie.”

 

„Mama, engedjen főzni engem!”

Már frissen, vidoran nyafog.

A mama fáradtan, esetten

érzi, aludni volna jobb...

 

Éjjel a csillagok nem égnek,

évszakok sírnak és egek.

Álmában sír az anya s ébred,

azt hiszi, sír a kisgyerek.

 

Azon néma vinnyogás dermed.

Az anya ágyából kikel -

úgy látja, mosolyog a gyermek,

és megnyugodva alszik el...

 

Mikor munkába siet reggel,

készít egy kis tízórait

s indul. A kisleány is felkel

s míg ruhát ölt, fogadkozik.

 

De nyomja nagy magánya itt benn,

kín löki - játsszék odakint.

Ismét fölsír a gyermek s minden

előlről kezdődik megint.

 

1934. november

 

 



FeltöltőMucsi Antal
Az idézet forrásaInternet

Kérjen fordítást!

Ön itt és most kérheti, hogy valaki fordítsa le Önnek (és a világnak) ezt a művet is egy másik nyelvre. Mi eltároljuk a kérését és megmutatjuk mindenkinek, hátha valaki vágyat érez majd, hogy teljesítse azt. De nem ígérhetünk semmit sem ... Ha megadja az e-mail címét is, akkor azonnal értesítést küldünk Önnek, amint elkészült a fordítás.

NyelvKérések+1
Albán
Belarusz
Bolgár
Katalán
Cseh
Dán
Görög
Angol1
Eszperantó
Spanyol
Észt
Finn
Francia
Ír
Galego
Ógörög
Horvát
Örmény
Izlandi
Olasz
Latin
Luxemburgi
Litván
Lett
Macedon
Máltai
Holland
Norvég
Provanszál
Lengyel
Portugál
Román
Orosz
Szlovák
Szlovén
Szerb
Svéd
Török
Ukrán
Jiddis

Kérek egy e-mailt, amikor elkészül a fordítás:


minimap