József Attila: Judith (Judit Angol nyelven)

Fosztja az ősz a fákat, hüvösödik már,
   be kell gyújtani.
Lecipeled a kályhát, egyedül hozod,
   mint a hajdani

hidegek idejében, még mikor, kedves,
   nem öleltelek,
mikor nem civakodtam s nem éreztem, hogy
   nem vagyok veled.

Némább a hosszabb éjjel, nagyobb a világ
   s félelmetesebb.
Ha varrsz, se varrhatod meg közös takarónk,
   ha már szétesett.

Hideg csillagok égnek tar fák ága közt.
   Merengsz még? Aludj,
egyedül alszom én is. Huzódzkodj össze
   s rám ne haragudj.

1936. okt. eleje

The autumn strips the trees, weather's starting to cool,
  must light a fire.
You carry the stove down, you bring it on your own,
  as in those dire
 
and cold former times when I was yet to hold you,
  embrace you, my dear,
when I did not bicker, and was not aware that
   I was nowhere near.
 
Longer nights are stiller, world's grown, 'tis fearsome, hard
  to comprehend it.
Though you may stitch, once our bedcover fell apart,
  you cannot mend it.
 
Cold stars burn among bald branches, you're brooding still?
   Asleep you should be,
I sleep alone as well. Draw yourself together,
   and don't be angry.