József Attila: Keserű nekifohászkodás

Gyere Úristen, nézd meg, itt vagyok -
Tudom előtted el nem sáppadok.

Azt, amit adtál - megvan épen - vedd el!
'sz csak hitegettem magam a Neveddel.

Te oly erős vagy, gondolsz egyet s van,
De nékem kínos a bizonytalan.

Vagy nem is adtál, én véltem bolondul,
Hogy számon élet - szöllő mustja csordul.

Ne haragudj hát, Isten, nem hiszek,
De nyakamban száz kétséget viszek.

Szeress nagyon, hogyan, tudod Te jól azt,
Mint Nap havat, amit magába olvaszt.

Vagy üss agyon hát, csak törődj velem
S én nem kérdem, hogy nincs-e kegyelem.

Odaadom a vérem is, ha kéred.
- Mily furcsa az, hogy Néked nincs is véred.

Te jól tudsz engem, sorsom is tudod,
De vedd el tőlem a talentumod.

Ó szörnyű Isten, látogass meg engem!
Jóságod úgyis mindhiába lestem.

Tudom, előtted el nem sáppadok,
Gyere Úristen, nézz meg, itt vagyok.

1922. júl.

Vino, Doamne aci, a mă păli -
Știu, în fața ta nu voi păli.

Ce mi-ai dat - e-ntreg - ia-l, zău!
M-amăgesc doar, cu Numele tău.

Ești robust, creezi prin concepte,
Dar mă jenez de lucruri incerte.

Ori, nici n-ai dat, la naivul,
Să creadă gura plină cu mustul.

Nu cred Doamne, să nu te superi,
Duc sute de dubii pe umeri.

Iubește-mă, Te pricepi la asta,
Ca și Soarele, topind zăpada.

Sau bate-mă, dar s-ai grijă,
Nu te întreb, dacă ai milă.

Și sângele îți dau, cu amar.
- Că, Tu nici sânge n-ai, ce bizar.

Mă știi bine, la fel și destinul,
Dar ia-ți înapoi talentul.

Oh, Doamne, fă vizită la mine!
Căci, clemența ta numai vine.

Știu, în fața ta nu voi păli,
Vino, Doamne aci, a mă păli.