József Attila: Kukoricaföld
Kukoricaföld (Magyar)A kukoricaföldön űlök, várok, Tán arra, hogy a varju mikor károg És mikor kell zengő cínnel tovaűzni.
A hűs Alkony beborít csöndes kékkel, Én Rád gondolok nagy gyönyörűséggel S szeretném a karom derekadra fűzni.
A Nap lement. Oly egyedűl maradtam, A Föld is kezd kihűlni már alattam. A néma út fölött már a bagoly huhog.
A Nap lement. És én még várok, várok. Terád várok. Nem jössz? És sírdogálok: Szivemre a bánat halk csöppekben csurog.
|
FordításokNémetMaisfeld Mucsi Antal Kérjen fordítást! |