József Attila: Lázadó Krisztus
Lázadó Krisztus (Magyar)„ - Ó Uramisten, ne légy Te a Jóság! Ne légy más, mint az Igazságos Úr. Több kalászt adj, de azért el ne vedd a Rózsát.
Vagy ne maradj vén Kozmosz-palotádba, Gyere ki, nézd meg - szolgád mit csinál? Ronggyá nem mosná élet-subád ember Átka.
S Neked könnyű vón a tövist letörni. Tanulhatnál még tőlem is, Uram - Én töröm s nem lesz vacsorám, csak - föld: egy Ölnyi.
A telked azért mégis tisztitom csak. És már egy nagy sajgó gerinc vagyok - Sokat görnyedtem, ne kivánd, hogy eztán Rontsak.
Azért ameddig csak birom, csinálom, Bár kezemen csalánmart hólyag ül. S ha vihar jönne, mint a korhadó fa, Állom.
De add kölcsönbe legalább subádat: Téged nem ér el átok és eső, Szép úr-kastélyod van és nagyon gyors a Lábad.
Ugysem fizetsz meg munkámért eléggé - Testemnek ágyam is hideg, a Föld S aranyszavad átváltozott rossz, kongó Érccé.
S munkámban, Uram, érek annyit, mint Te Nagy passziódban; és a lelkem is Részed lesz nemsokára s a legszebb fényt Hintve:
A szemed lesz, hogy mindent láss meg itten. Bizony mondom, még nincsen is szemed, Most nem látsz. Lennél immár igazságos, Isten!”
Fáradt baromként reszket lelke, teste, Félmunkát végző társak röhögik S feszül, mert tudja - reá korábban jön Este.
Nagy, roskadt lelke igéket emel még S kilógatja fakult, sápadt szivét, Mint akasztott ember szederjes, szürke Nyelvét.
1923. április 29.
|
FordításokNémetRebellierende Christus Mucsi Antal Kérjen fordítást! |