Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

József Attila: Mama (Mama Német nyelven)

József Attila portréja

Mama (Magyar)

Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő –
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében. 



Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu

Mama (Német)

Seit eine Woche denke ich nur
stehen bleibend an Mutters Natur.
Mit dem quietschenden Korb auf den Schoß
auf Dachboden fleißig ging sie bloß.
 
Damals war ich noch ein ehrlicher Mensch,
habe gebrüllt, in Boden gestampft.
Sie soll sich nicht mit der Wäsche plagen.
Mich soll sie auf dem Dachboden tragen.
 
Sie ging, hängte die Wäsche wortlos auf,
hat mich nicht beachtet, sagte keinen Laut
und die Wäsche rauschend und duftend,
kreisten und glänzten in die Höhe fliegend.
 
Ich würde nicht winseln, aber jetzt ist zu spät,
jetzt sehe ich ein, ihre Größe und Vitalität,
oben am Himmel schwebt ihr graues Haar
Waschblau schmelzend am Himmelsaltar.
 



FeltöltőMucsi Antal
Az idézet forrásaInternet

minimap