Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

József Attila: Mamma (Mama Olasz nyelven)

József Attila portréja

Mama (Magyar)

Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő –
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében. 



Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu

Mamma (Olasz)

Da una settimana penso sempre
alla mamma, fermandomi sovente.
In grembo con la paniera cigolante
saliva in soffitta alacremente.
 
Io, che ero ancor’ un ometto ingenuo,
gridavo a squarciagola, scalpitavo.
Lasciasse perdere l’enfia biancheria.
Per una volta portasse me su in soffitta.
 
Ma lei continuò a stender’ in silenzio,
non mi sgridò, neppure mi guardò,
e i panni lucenti volteggiavano,
volavano frusciando su in alto.
 
Non frignerei più, ma ormai è tardi,
solo or’ vedo lei quant’era gigante –
i suoi capelli grigi svolazzano al vento,
scioglie il turchinetto nell’acqua del cielo.
 
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasajàt

minimap