Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

József Attila: Fourbu (Megfáradt ember Francia nyelven)

József Attila portréja

Megfáradt ember (Magyar)

A földeken néhány komoly paraszt

hazafele indul hallgatag.

Egymás mellett fekszünk: a folyó meg én,

gyenge füvek alusznak a szívem alatt.

 

A folyó csöndes, nagy nyugalmat görget,

harmattá vált bennem a gond és teher;

se férfi, se gyerek, se magyar, se testvér,

csak megfáradt ember, aki itt hever.

 

A békességet szétosztja az este,

meleg kenyeréből egy karaj vagyok,

pihen most az ég is, a nyugodt Marosra

s homlokomra kiülnek a csillagok.

 

1923. augusztus



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu

Fourbu (Francia)

Des paysans, la face grave, taciturnes,

En traversant les champs reviennent au village.

Le fleuve et moi sommes couchés l’un près de l’autre,

Sous mon cœur s’assoupit la tendre herbe sauvage.

 

Le fleuve en son flot roule un grand silence calme.

Soucis, fardeaux en moi se changent en rosée.

Plus question de Magyars, de frères, vieux ou jeunes,

Mais de vivants fourbus pareillement couchés.

 

Le soir descend, universel apaisement…

Je suis comme un morceau de pain chaud que l’on rompt.

Le ciel s’endort aussi. Les étoiles se posent

Sur le calme Maros comme dessus mon front.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.c3.hu/~eufuzetek/fr/fra/16_17/index.html

minimap