Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

József Attila: Mikor az uccán átment a kedves

József Attila portréja

Mikor az uccán átment a kedves (Magyar)

Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek a verebekhez.

Mikor gyöngéden járdára lépett,
édes bokája derengve fénylett.

Mikor a válla picikét rándult,
egy kis fiúcska utána bámult.

Lebegve lépett - már gyúlt a villany
s kedvükre nézték, csodálták vígan.

És ránevettek, senki se bánta,
hogy ő a szívem gyökere-ága.

Akit ringattam vigyázva, ölben,
óh hogy aggódtam - elveszik tőlem!

De begyes kedvük szivemre rászállt,
letörte ott az irígy virágszált.

És ment a kedves, szépen, derűsen,
karcsú szél hajlott utána hűsen!

1925/1928



Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu

Schreitet die Liebste hinaus auf den Platz (Német)

Schreitet die Liebste hinaus auf den Platz,
dann setzt sich die Taube dicht zu dem Spatz.

Tritt ihr Fuß auf den Bordstein, fest und fein,
umstrahlt die Fessel ein dämmernder Schein.

Zieht sie ihre Schulter leicht hinauf,
stutzt ein Junge, bewundert ihren Lauf.

Schon brennen die Lichter – es gleitet ihr Schritt,
staunende Blicke genießen ihn mit.

Ich lache bloß, denn keinen irritiert,
dass sich mein Herz so ganz an sie verliert.

All mein Verlangen hab ich ihr gegeben,
sorgenvoll – man könne sie mir nehmen.

Doch ihre Haltung hat mich still gemacht,
den Neid in meinem Innern abgeflacht.

Da geht die Liebste schlank und unbeschwert,
vom Wind befühlt, der weiß um ihren Wert.




minimap