József Attila: Când draga mea a traversat strada (Mikor az uccán átment a kedves Román nyelven)

Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek a verebekhez.

Mikor gyöngéden járdára lépett,
édes bokája derengve fénylett.

Mikor a válla picikét rándult,
egy kis fiúcska utána bámult.

Lebegve lépett - már gyúlt a villany
s kedvükre nézték, csodálták vígan.

És ránevettek, senki se bánta,
hogy ő a szívem gyökere-ága.

Akit ringattam vigyázva, ölben,
óh hogy aggódtam - elveszik tőlem!

De begyes kedvük szivemre rászállt,
letörte ott az irígy virágszált.

És ment a kedves, szépen, derűsen,
karcsú szél hajlott utána hűsen!

1925/1928

Când draga mea a traversat strada
porumbei cu vrăbii au ocupat creanga.

Când tandru pe trotuar păşea,
glezna-i dulce părea ca strălucea.

Când umăru-i un pic a tresărit,
un băieţel sa uitat după ea uimit.

Păşea plutind – se aprinse o lampă,
o admirau vesel, o priveau cu vrajă.

Şi o zâmbeau, nimănui nu-i păsea,
căci ea este ruptă din inima mea.

Ce-o legănam cu grijă în poale,
ce speriat am fost – o să-mi fure oare!

Dar ei nu ştiau inima cât mă doare,
şi au rupt în două a invidiei floare.

Frumosă, senină trecea draga mea,
şi un vânt jucăus fugea după ea!