Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

József Attila: Es tut weh (Nagyon fáj Német nyelven)

József Attila portréja

Nagyon fáj (Magyar)

Kivül-belől
leselkedő halál elől
(mint lukba megriadt egérke)

amíg hevülsz,
az asszonyhoz ugy menekülsz,
hogy óvjon karja, öle, térde.

Nemcsak a lágy,
meleg öl csal, nemcsak a vágy,
de odataszit a muszáj is -

ezért ölel
minden, ami asszonyra lel,
mig el nem fehérül a száj is.

Kettős teher
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s párra nem találhat,

oly hontalan,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végző vadállat.

Nincsen egyéb
menedékünk; a kés hegyét
bár anyádnak szegezd, te bátor!

És lásd, akadt
nő, ki érti e szavakat,
de mégis ellökött magától.

Nincsen helyem
így, élők közt. Zúg a fejem,
gondom s fájdalmam kicifrázva;

mint a gyerek
kezében a csörgő csereg,
ha magára hagyottan rázza.

Mit kellene
tenni érte és ellene?
Nem szégyenlem, ha kitalálom,

hisz kitaszit
a világ így is olyat, akit
kábít a nap, rettent az álom.

A kultúra
ugy hull le rólam, mint ruha
másról a boldog szerelemben -

de az hol áll,
hogy nézze, mint dobál halál
s még egyedül kelljen szenvednem?

A csecsemő
is szenvedi, ha szül a nő.
Páros kínt enyhíthet alázat.

De énnekem
pénzt hoz fájdalmas énekem
s hozzám szegődik a gyalázat.

Segítsetek!
Ti kisfiuk, a szemetek
pattanjon meg ott, ő ahol jár.

Ártatlanok,
csizmák alatt sikongjatok
és mondjátok neki: Nagyon fáj.

Ti hű ebek,
kerék alá kerüljetek
s ugassátok neki: Nagyon fáj.

Nők, terhetek
viselők, elvetéljetek
és sirjátok neki: Nagyon fáj.

Ép emberek,
bukjatok, összetörjetek
s motyogjátok neki: Nagyon fáj.

Ti férfiak,
egymást megtépve nő miatt,
ne hallgassátok el: Nagyon fáj.

Lovak, bikák,
kiket, hogy húzzatok igát,
herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.

Néma halak,
horgot kapjatok jég alatt
és tátogjatok rá: Nagyon fáj.

Elevenek,
minden, mi kíntól megremeg,
égjen, hol laktok, kert, vadon táj -

s ágya körül,
üszkösen, ha elszenderül,
vakogjatok velem: Nagyon fáj.

Hallja, mig él.
Azt tagadta meg, amit ér.
Elvonta puszta kénye végett

kivül-belől
menekülő élő elől
a legutolsó menedéket.



Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu

Es tut weh (Német)

Aussen- innen
vor dem lauernden Tod entrinnen
(wie die scheue Maus in einem Loch)
 
während du heiss bist,
flüchtest du zu der Frau geschwind
in Armen, im Schoss auf die Knie krochst.
 
Nicht nur d’ weiche,
warme Schoß ruft, 'd Lust, das gleiche,
aber dich ruft auch die Verpflichtung
 
drum umarmt mich
alles, was für uns alltäglich
bis den Mund ist, wie eine Lichtung.
 
Doppelte Last
als wäre ein doppelter Schatz,
wer liebt und keinen Partner findet.
 
So staatenlos
und genau ist auch so hilflos
wie ein Pflichttäter, erblindet.
 
Kein’ Fluchthilfe
sonst; doch sollst die Messerspitze
an die Mutter gerichtet, du Held!
 
Und sieh’, es gab
Frau, die diese Worte erwarb,
aber schubste dich trotzdem weg.
 
Hab’ keinen Platz
so, beim Lebenden. Mein Kopf platzt
mein Leid und Schmerz wurden dargelegt;
 
Wie das Kind, in
der Hand der Rassel schüttelt blind,
wenn du es alleine hinbewegst.
 
Was sollte man
für ihn und gegen ihn tun kann?
Ich schämte mich nicht, das zu erraten.
 
Man wird verstosst
von der Welt, immer ausgelost
von Sonne betäubt, von Traum verraten.
 
Die Kultur, es
fällt von mir ab wie das Montur
bei den anderen in der Liebe -
 
doch wo steht es,
um zu sehen, wie der Tod stets
bewirft mich oft mit Seitenhiebe?
 
Und das Kleinkind
leidet auch, wenn die Frau gebiert.
Ehe Leid lindert auch das Demut.
 
Aber für mich
Geld bringt auch das schmerzhaftes Stich
und die Schande mir immer Wehtut.
 
Bitte, hilf mir!
Ihr kleine Jungs, die Augen schier
ihr müsst es sehen, auch das Wehmut.
 
Unschuldige,
von den Stiefeln sachkundige
sagt ihm: Wenn es macht, tut es sehr weh.  
 
Treue Hunde,
unters Rad kommt als Bahnkunde
bellt ihn: Wenn es macht, tut es sehr weh.  
 
Frauenlasten
Schwangere in den Brutkasten
weinend: Wenn es macht, tut es sehr weh.  
 
Starke Menschen
fällt ihr hin und zertrümmert euch
murmelnd: Wenn es macht, tut es sehr weh.  
 
Und ihr Männer
zertrümmerte blöde Hähnen
jault laut: Wenn es macht, tut es sehr weh.  
 
Pferde, Stiere,
wenn euch braucht als Zugtiere
kastriert: Wenn es macht, tut es sehr weh.  
 
Stille Fische,
den Haken schlucken bei Eisschichten
gafft laut: Wenn es macht, tut es sehr weh.  
 
Spring lebendig,
wie der Qual so elendig
brennen: Wenn es macht, tut es sehr weh.  
 
In Bett kam er,
verbrannt, verkohlt beim Einschlafen
jault laut: Wenn es macht tut es sehr weh. 
 
Hört lebenslang.
Er leugnete aus Tatendrang.
Er hat es getan, aus behagen.
 
Außen ‘d innen
flüchtete sich vor rumspinnen
die letzte Zuflucht zu bejahen.
 
Oktober-November 1936
 



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap