József Attila: Olyan bolond vagy

Olyan bolond vagy

Szaladsz

Akár a reggeli szél

Még elüt valamelyik autó.

Pedig lesikáltam kis asztalomat

És most

Tisztábban világit kenyerem enyhe fénye.

No gyere vissza, ha akarod

Veszek takarót vaságyamra

Egyszerü, szürke takarót.

Illik az

Szegénységemhez, aki szeret téged

És az Úr is szereti nagyon

És engem is szeret az Úr

Nem jön soha nagy fényességgel

Nem akarja, hogy elromoljanak

Szemeim, akik

Nagyon kivánnak látni téged

És nagyon szépen néznek majd terád

Ha visszajössz

Vigyázva foglak megcsókolni

Nem tépem le rólad a kabátot

És elmondom mind a sok tréfát

Mert sokat kieszeltem azóta

Hogy te is örülj

Majd elpirulsz

Lenézel a földre és kacagunk

Hangosan, hogy behallatszik szomszédunkba

A szótlan, komoly napszámosokhoz is behallik

És fáradt, összetört álmukban majd elmosolyodnak ők is.

1925 ősze