József Attila: De ziua mea (Születésnapomra Román nyelven)

Harminckét éves lettem én –
meglepetés e költemény
csecse
becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll-koptató
szegény
legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám" versemért,
a hont
kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:

„Ön, amíg szóból értek én,
nem lesz tanár e földtekén" –
gagyog
s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj -

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní
tani! 

Treișdoi am împlinit -
acest poem m-a uimit
fesfe-
sele:

cadou, cu care surprind,
arome de bar mă cuprind,
mine
sine.

Treișdoi au trecut,
Două sute n-am avut,
Sumă,
Țară!

Puteam să fiu lector,
nu simplu copist tocitor,
biet
valet.

Am eșuat, că la Szeged,
m-a respins de la catedre,
domnu’
sobru.

Cu un aviz rapid, năuc,
pentru poemul ,,N-am tătuc'',
spadă
trasă,

ce glia și-a susținut.
Amintindu-mi spiritul,
cu foc
pe loc:

,,D-ta, cât am o rațiune,
nu predai niciunde'' -
bufni,
luci.

Vrăjit fiind Horger Antal:
bardul va urî sintaxa,
slabă
vrajă -

Te voi sălta cu totu’,
nu la nivel mediocru,
nerod
norod.