Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

József Attila: Grüsse an Thomas Mann (Thomas Mann üdvözlése Német nyelven)

József Attila portréja

Thomas Mann üdvözlése (Magyar)

Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” –
(így nem szökik rá hirtelen az éj)
s míg kis szíve nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kíván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
így kérünk: Ülj le közénk és mesélj.
Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van.
Te jól tudod, a költő sose lódít:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén,
hadd lássunk át magunkon itt ez estén.
Párnás szavadon át nem üt a zaj -
mesélj arról, mi a szép, mi a baj,
emelvén szívünk a gyásztól a vágyig.
Most temettük el szegény Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk új ordas eszmék,
fő-e új méreg, mely közénk hatol –
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?...
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők - szabadok, kedvesek
- s mind ember, mert az egyre kevesebb...
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.



Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu

Grüsse an Thomas Mann (Német)

Wie ein Kind, das sich ausruhen will, ganz nett
und erreichte das ausruhende Bett,
er bittet mich auch noch: „Geh nicht, erzähl“ –
(dass die Nacht nicht an ihn bricht wie Sägemehl).
Während sein kleines Herz ganz ängstlich schlägt,
er weiss nicht einmal, was ihn dazu bewegt,
ist das Märchen oder das du dabeibliebst:
So bitten wir: Setz dich und erzähl ein Geschicht’.
Erzähl, wie immer, du wirst nie vergessen
erzähl, dass du da warst, mit uns gegessen,
wir sind bei dir gar nicht unbekümmert,
der sich um den armen Menschen kümmert.
Du weisst es ganz genau, der Dichter lügt nie:
Sag nur die Wahrheit wie die Chronologie
das Licht, das unser Gehirn erleuchtet,
denn allein, jeder im Dunkeln keuchtet.
Als Hans Castorp von Madame Chauchat,
sehen wir uns an Abend akkurat.
Der Lärm durchdringt deine sanften Worte nicht,
erzähl mir davon, was schön und was falsch ist,
hat das Herz der Trauer schon erledigt.
wir haben grad den Kosztolányi beerdigt
und auf die Menschheit, wie der Krebs darauf
sonst der Horror eines Monsterstaates kaut
‘d wir sind entsetzt, fragen, was passiert noch,
woher hetzen die neuen Ideen dennoch?
ist es ein neues Gift, das in uns eindringt,
wie lang geht es, bis das Wort uns vereinigt?
Es geht drum, wenn du sprichst, soll uns nicht erlahmen,
aber lasst uns Männer auch Männer bleiben,
und die Frauen sind Frauen – frei und freundlich.
Weil als Mensch ist immer nur wenige gilt …
Nimm Platz. Und beginn jetzt schön das Märchen.
Wir hören zu und es wird diejenigen geben,
der dich nur schaut, weil er sich freut, das du bist,
dass ein Europäer, unter der Weissen ist.
 



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap