Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Juhász Ferenc: A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából (részlet)

Juhász Ferenc portréja

A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából (részlet) (Magyar)

Édes fiát az anyja hívta,
messziről kiáltott,
édes fiát az anyja hívta,
messziről kiáltott,
a ház elé ment, onnan kiáltott,
nehéz kontyát lebontotta,
szőtt abból sűrű rengő fátyolt,
bokáig-érő drága leplet,
szőtt súlyosan-lobbanó palástot,
fekete-rojtos zászlót a szélnek
a tűz-lucskos, vér-szagú alkony.
Ujjait csillag-kacsokba fonta,
arcát a hold habja bevonta
és úgy kiáltott édes fiának,
mint egykor édes gyermekének,
a ház elé ment és szólt a szélnek,
szólt az énekes madaraknak,
szólt a szerelmes vadludaknak,
odaszólt a didergő nádnak,
a holdban-lebzselő krumplivirágnak,
a földbe-nőtt here-fürtű bikáknak,
a kutat-árnyazó kis ecetfának,
odaszólt az ugráló halaknak,
a gyűrűknek, amik gyapjasan szaladnak:
hallgassatok madarak, ágak,
hallgassatok, mert fölkiáltok,
hallgassatok halak, virágok,
hallgassatok, mert szólni szeretnék,
hallgassatok föld mirigyei,
vibráló-uszonyok, égi-ernyők,
csöndesűlj nedvekbe ágyazott zsongás,
atomok mélyéből szívárgó zajongás,
érc-szemérmű szűzek, vatta-szügyű nyájak
hallgassatok, mert fölkiáltok,
fölkiáltok az én fiamnak!
Édes fiát az anyja hívta,
gyűrűzve szállt föl sikoltása,
szállt a mindenség-csigatekervényben,
oldala megvillant a fényben,
mint halak zsíros-pikkelyes háta,
utakon fém, só lázadása,
Édes fiát az anyja hívta:
gyere vissza édes fiam, ó, gyere vissza,
én hívlak, a te édesanyád!
Gyere vissza édes fiam, ó, gyere vissza,
én hívlak, a te édes-öblöd,
gyere vissza édes fiam, ó, gyere vissza,
én hívlak, a te hűs forrásod,
gyere vissza édes fiam, ó, gyere vissza,
én hívlak, a te emlék-emlőd,
gyere vissza édes fiam, ó, gyere vissza,
én hívlak, a te hervadt-sátrad,
gyere vissza édes fiam, ó, gyere vissza,
én hívlak, a te félig-vak lámpád.
Gyere vissza édes fiam, én már mindennek nekiütődöm,
csupa sárga-kék folt a szemem-alja, homlokomon a bőröm,
a combom, lábam-szára,
a dolgok felöklelnek, mint a megbőszűlt kosok,
szarvával nekem-jön a karó, a szék, a kerítés,
megüt az ajtó, mint a részeg kamaszok,
a villany is rossz, megüt az áram,
eres bőrömön jön ki a vérem, mint a megdobott madarak csőrén,
az olló elúszik előlem, mint fémből-való rák,
veréb-lábak a gyufaszálak, a vödör foggantyújával visszavág,
gyere vissza édes fiam, ó, gyere vissza,
én nem tudok futni már, mint a fiatal anyaszarvas,
vizenyő-indáktól érik a lábam,
csomós, lila növényzet borítja combjaimat,
lábujjaimon csont-épületek nőttek,
kezem-ujja merev, már a húsa is kagylós,
csigahéjas, pikkelyes, palás, mint a régi kőzetek,
minden ágam búcsúzni készűl, beteg,
gyere vissza édes fiam, ó, gyere vissza,
mert én csak révülök,
szikáran betölt a benti-látomás,
szikrázik a korhadt, deres szerveken,
mint kerítésen lógó fagyott ingeken
a tél-reggeli kakaskukorékolás,
én hívlak, a te édesanyád,
gyere vissza édes fiam, ó, gyere vissza,
a dolgoknak adj újra elrendelést,
a tárgyaknak fegyelmet, szelídítsd meg a kést,
a rakoncátlan fésű mutassa meg magát,
mert én már két ikrás, zöld szem vagyok,
áttetsző-könnyű, mint a szitakötő,
akinek, fiam, te jól ismered,
tarkója, s állkapcsa között
két kristály-alma tölti ki a koponya-üreget,
csak arc-nélküli két óriás-szem vagyok
és nem-földi dolgokat látok ezekkel.
Gyere vissza édes fiam, ó, gyere vissza,
igazíts el mindent a lélekzeteddel.

A fiú ezt meghallotta,
fejét hirtelen fölkapta,
szimatolt tág orr-vedrekkel,
lüktető lebernyegekkel,
fülelt erezett fülekkel,
síró hangra egész-testtel,
mint vadász nyálkás léptére,
erdő-tűz kondor füstjére,
mikor a füst szövetében
sír az erdő, vinnyog kéken.
Egész fejjel fordúlt arra,
hogy a régi hangot hallja,
s érzett ekkor riadalmat:
meglátta farán a gyapjat,
osztott patáit meglátta,
gyopár-csülkeit csudálta,
s ahol liliom világít
szőr-erszényű bak-almáit.
Futott a tóhoz robogva,
szüggyel a lombot kotorva,
teste már habos csatakban,
fehér tajték földre csattan,
két-pár fekete patája,
virágot sebez halálra,
gyíkocska mállik alatta,
hűl toka-szakálla, farka.
Amikor a tóhoz érne,
ránéz holdfényes vizére:
vízben rezeg holdas bükkfa,
tóból szarvas néz rá vissza!
Most látja csak, karcsú teste
vastag szőrrel van befedve,
fedi szőr a térgyét, combját,
rojtos-ajkú vesszőtokját,
feje agancsot rügyedzett,
csont-ág csontot leveledzett,
arcát állig szőr borítja,
ferde-vágatú orrlikja.
Fának veti dús agancsát,
nyakát hurkás erek fonják,
toporzékol, magát töri,
szeretne már kiáltani,
de csak szarvasé a hangja,
amit vissza-hall az anyja,
hullatna fiúi könnyet,
nem-látni fúj vizi-szörnyet,
hogy a szuszogás-örvényen
megragyognak vizi-éjben
virág-uszonyú halacskák,
buggyant-szemű gyémántocskák.
Mikor a víz tolla csappan
szarvas áll a hold-habokban.



Az idézet forrásahttp://www.irodalmiakademia.hu/scripts/DIATxcgi?infile=diat_vm_talalatok.html&locator=/dia/diat/muvek/html/JUHASZ/juhasz00001a/juhasz00001a.html&oid=91966&session=624224696

Kérjen fordítást!

Ön itt és most kérheti, hogy valaki fordítsa le Önnek (és a világnak) ezt a művet is egy másik nyelvre. Mi eltároljuk a kérését és megmutatjuk mindenkinek, hátha valaki vágyat érez majd, hogy teljesítse azt. De nem ígérhetünk semmit sem ... Ha megadja az e-mail címét is, akkor azonnal értesítést küldünk Önnek, amint elkészült a fordítás.

NyelvKérések+1
Albán
Belarusz
Bolgár
Katalán
Cseh
Dán
Német
Görög
Angol3
Eszperantó
Spanyol
Észt
Finn
Francia
Ír
Galego
Ógörög
Horvát
Örmény
Izlandi
Olasz
Latin
Luxemburgi
Litván
Lett
Macedon
Máltai
Holland
Norvég
Provanszál
Portugál
Román
Orosz
Szlovák
Szlovén
Szerb
Svéd
Török
Ukrán
Jiddis

Kérek egy e-mailt, amikor elkészül a fordítás:


minimap