Juhász Gyula: Stari glumac (Öreg színész Horvát nyelven)

Még ruganyosan jár-kel a szinen.
Hány éves, azt nem tudja senkisem.

A maszkja még, ha úgy kell, fiatal
S maradt számára is még diadal.

Az öltözőben sokszor elmereng,
Hogy hova tűnt a régi regement?

A régi tapsok forró zápora
Az ő fejére nem hull már soha.

A régi cimborák és szeretők
Nyugdíjba vagy a sírba mentek ők.

A régi koszorúk babérja int,
De nem találja régi álmait.

Az élete lejátszott, únt szerep
S a nagy süllyesztő egyre közelebb.

Az örök súgó azt susogja: Csend!
S négy deszka közt pihen meg odalent!

Po sceni hoda još, vitko,
Koliko star je to ne zna nitko.

Maske ga mladim, kad treba, prave.
I za njega osta još malo slave.

U kostimu se zamisli često:
Sati sjaj gdje je i kako nesto?

Pljesaka bivših ognjene kiše
zapljusnut nikad neće ga više.

Sve ljubavnice, drugovi bivši,
u mirovinu il u grob su otišli.

Vijenaca starih lovor ga zove,
al zalud traži umrle snove.

Odglumljen život slaba je rola,
Sve bliže pada zavjesa bola.

Šaptalac vječni šapće: tišina!
Međ čet΄ri daske zove dubina.