Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Juhász Gyula: Anch'io (Anch'io Olasz nyelven)

Juhász Gyula portréja
Melinda B. Tamás-Tarr portréja

Vissza a fordító lapjára

Anch'io (Magyar)

Művész vagyok. Kifáradt, keskeny ujjam
Egy lant idegén álmodozva babrál,
Úgy simogatom a szép és új igéket,
Mint perzsaszőnyegét a kalmár.

Szerelmes vagyok rejtelmes szavakba,
Melyek nagy órák lázában fogantak
És pirosan és égőn és ragyogva
Új színeket lopnak az alkonyatnak.

Nem látom én az utcák szürkeségét
S a közönyös arcok nekem nem élnek.
Testvéreim a csillagokba néző
Nagy álmodók, a szomorú merészek.

Művész vagyok. Mélységek és magasság
Gyopáros ösvényén kúszom magamban.
Keresek egy virágot, új virágot,
Hogy érte életemet adjam!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu

Anch'io (Olasz)

Sono artista. Le mie lasse, snelle dita,
Suonan sognando la corda della lira,
Accarezzo i belli e nuovi verbi,
Come il mercante i suoi persiani tappeti.

Io per le parole ignote ho l'amore
Concepite in febbre delle grandi ore,
Ed in rosso e bruciando e brillando
Rubano nuovi colori per il tramonto.

Non vedo il grigiore delle vie,
Per me sono morti i volti inerti.
Grandi illusi scrutatori di stelle
Sono i miei fratelli, i tristi arditi.

Sono artista. Mi arrampico da solo
Sul sentiero alpino dell'abisso e cielo.
Cerco un fiore, un nuovo fiore,
La mia vita per esso offrire!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu

minimap