Juhász Gyula: Dopo la resurrezione (Föltámadás után Olasz nyelven)

Negyven napig még a földön maradt
És nézte az elmúló tájakat.

És mondta: Ez Jordán, ez Golgota.
Itt verejték volt és emitt csoda.

És nézte, hogy a játszó gyermekek
Homokba írnak nagy kereszteket.

És nézte, hogy a sírján csöndesen
Megnő a fű és borostyán terem.

Aztán megállt a Tábor tetején.
Oly könnyű volt a szíve, mint a fény.

Mint pelyhet, érezte az életet
És derűsen és némán mennybe ment.

Sulla terra ancor restò quaranta dì
E guardò i fugaci paesaggi.

E disse: Qui è Giordano, qui è Calvario.
Qua fu sudore e qua miracolo.

E guardò i fanciulli nei loro giochi
Che sulla sabbia scrivevan gran croci.

E guardò che in quiete sulla sua tomba
Cresceva l’erba e compariva l’ambra.

Poi si fermò sulla cima del Tabor.
Come la luce, lieve era il suo cuor.

La vita, come la piuma sentì,
E quietamente e muto al cielo salì.