Juhász Gyula: Szabadka

Ó, régi nyár, mikor a vén verandán

Két új poéta régi verseken

Elbíbelődött, s a Hold arca sandán

Két nyárfa közt bukkant ki az égen.

Ó régi nyár, az ébenóra halkan

Elmuzsikálta már az éjfelet,

Az árnyak óriása várt a parkban,

S a denevér szállt rózsáink felett.

Ó, régi nyár, a zongorán egy akkord

Fölsírt és mélyen a szívünkbe markolt,

Künn a kutyák szűköltek elhalóan.

Valami nagy bú olvadt föl a borban,

Fájón figyeltünk vén magyar szavakra,

S álmában olykor sóhajtott Szabadka!