Juhász Gyula: Liebe? (Szerelem? Német nyelven)

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.

Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

Ich weiss nicht, was es ist, doch es ist gut,
in deinen Worten hinzuträumen tut,
wie die Wolke der aus dem Zwielicht scheint
‘d in den ferne alle Sterne vereint.
 
Ich weiss nicht, was es ist, doch es ist süss,
wenn dein Blick heimlich den meinen begrüsst,
wie der Sonnenstrahl, der auf dem Dach blitzt,
obwohl die Nacht traurig das Dunkel trifft.
 
Ich weiss nicht, was es ist, doch ich fühle,
dass mein Leben verschönern, die Gefühle,
die seidigen Worte streicheln mein Herz
wie zarte Biese, die Gräber im März!
 
Ich weiss nicht, was es ist, doch es ist gut,
dass weh ist süss, wenn die Liebe wehtut.
Wenn es Dummheit, Fehler, lass es doch sein.
‘d, wenn es Liebe ist, lass mich nie allein!