Juhász Gyula: Dragoste? (Szerelem? Román nyelven)

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.

Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

Nu știu ce e, dar bună tare,
Reveria cu vorbele tale,
Ca un nor de amurg, ce lucește,
Dincolo mijind, apar stelele.  

Nu știu ce e, dar este dulce
Privirea ta cu pasiune,
Ca o rază pe vârf, când apare,
Deși, cu nori, e înserare.

Nu știu ce e asta, simt doar,
Că viața s-a înflorit iar,
Graiul fin la suflet m-atinge,
Ca mormântul vântul din martie.

Nu știu ce e, dar bună tare,
Durere dulce, tot mă doare.
Dacă-s zălud, rătăcit, să fie,
Dacă-i dragoste, un har mie!