Juhász Gyula: Láska? (Szerelem? Szlovák nyelven)

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.

Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

Neviem, čo to je, no zvlášť chutí
Rojčiť nad tvojím slovom, jak zvučí,
Sťa na súmračnom nebi lesklice
Za nimi svitajúce hviezdice.

Neviem, čo to je, no sladké je,
Keď ma tvoj zor jedinký zazreje,
Sťa lúč slnka sa mihne na streche,
Hoc večer už prichádza zahmlene.

Neviem, čo to je, no cítim dosť,
Že ma opúšťa i tklivosť,
Pohladká ma hodváb tvojho slova,
Sťa hroby južná marcová bora!

Neviem, čo to je, no fest fajn je,
Tá bolesť sladká nech ma prepadne.
Ak pochabosť, ak omyl, nech bude,
Ak láska, odpusť, daj mi perute!