Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Kálnoky László: De profundis (De profundis Angol nyelven)

Kálnoky László portréja

De profundis (Magyar)

Nem ráz meg többé tornyokat sóhajtásom szele,
vérem piros folyója nem zúg át a földeken.
Képmásomat sziklába nem faragják
ormótlan nagy kezükkel
kőbaltás óriások.
A szerelem karácsonyfája,
ahol a vágy színes gyertyái égtek,
valami messzi gyermekkorba csúszott,
s a könny, mit értem ejtenek,
nem friss halottra, múmiára hull.

Hová lettek a fiatal nők,
kik szívem rózsaszín lazacszeleteit
tartósították illatos olajban,
és spulnira csavart
érzelmeimet tűdobozba zárták?
Hová lettek a lányok,
akik örökké félhomályos egemen
csillagpályájukat ragyogva rótták?

Mikor magányos arcomat
a fényreklámok zöld levében áztatom,
mikor idomtalan fejű
búvár gyanánt bukdácsolok
a múlt mélytengerében, érzem,
hogy árnyékom alattomban leválik
két sarkamról, s ellenkező irányban
eltűnik. Érzem,
nem vár többé az alkalom
nyihogva, fölkantározottan.

Már egyre tűrhetetlenebbek
a klozettkefe-bajuszok
a répabunkó orr tövében,
a képernyőn úszó lepényhal-arcok 
és elvitorlázó fülek.
Egyre jobban riasztanak
a koponyán belüli omladékok.
Egyre többször állok meg, és tünődöm
hamuba írt betűk fölött.
Ha nincs fültanú,
egyre gyakrabban hallatom
a megcsonkított cédrus jajszavát. 

 



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásawww.mek.hu

De profundis (Angol)

No towers tremble now at the blast of my sighs,
the red stream of my blood makes no roaring through the lands.
No giants with stone-axes
huge hands all thumbs slash
my likeness in rock.
Love’s Christmas tree
struck once with coloured candles of desire
has glided into unknown far-back childhood,
and any tears that fall for me are falling
not on fresh body but on mummy-cloth.

Where have all the young women gone
who spirited off in such sweet oil
the rosy salmon-slices of my heart
and shut up in a pin-box
my feelings twisted on a spool?
Where have those girls gone
who stepped out on their starry trajectory
shining down on my dim and always dusky sky?

When I soak my lonely looks
in the green veins of neon signs,
when I flounder on
like a lumpish-headed diver
deep in the seas of the past, I feel
my shadow quietly flaking off
from my heels and vanishing
in reverse. I feel
fate has stopped waiting for me
neighing, stamping, bridled.

More and more impossible
the lavatory-brush moustaches
below noses like carrot-stubs,
the flatfish faces swimming on TV
and the ears that sail away.
More and more I panic at
the rattling detritus in the skull.
More and more I linger musing
over letters spelt in ashes.
If no one overhears me,
more and more I let it out-
the crippled cedar’s shocked and whistling cry.



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásaonline

minimap