Kálnoky László: Fülszövegek

Egy könyv borítólapját, ahol
az én arcom volt látható, úgy
hajtogatták, hogy a fél fülem
belülre került, az úgynevezett fülszöveg
mellé, és mivel az ott olvasható sorok
dicsértek, állandóan hallhatom
azóta a saját dicséretemet, még hogyha csak
fél füllel is. Egy másik alkalommal
nem ért rá fülszöveget írni
könyvemhez a lektor, és arra kért,
írjam meg azt helyette. Persze,
nem dicsérhettem magamat agyba-főbe,
mire egy kritikus, nem ismerve az ügy hátterét,
botfülűnek nyilvánította a fülszöveg
szerzőjét, mondván, hogy a versek
valójában sokkal különbek.
No tessék! Így jár a szegény
költő, ha túlontúl szerény!